Schirra évekkel később tudta meg, hogy a koreai háborúban az ellenség elijesztésére kifundált technikájával seperc alatt fel is robbanhatott volna.

"Ezt megelőzően Koreában primitív rakétákkal szerencsétlenkedtem. Taeguban ugyanis F84-eseinket JATO-palackokkal szerelték fel. Ezeket eredetileg arra szánták, hogy az általuk átmenetileg biztosított sugárhajtás révén megkönnyítsék a felszállást. Úgy döntöttem, hogy nélkülük is boldogulunk.

Egy szép napon egyszer csak előkerültek a MiG-ek, és gépeinken ekkor még mindig rajta voltak a JATO-k. Mikor a MiG-ek alábuktak, hogy ránk repüljenek, átrádióztam három társamnak: „Most gyújtsátok meg a JATO-kat”. Abban a pillanatban füstcsíkokat húztunk magunk után, a MiG-ek pedig sietve távoztak. A JATO-k nem rakétahajtóművek voltak, és csak minimális szerepet játszottak a légsebesség növelésében. Ugyanakkor titkos fegyverünk a frászt hozta az észak-koreai pilótákra, akik még soha nem láttak semmi ehhez foghatót.

Amikor aztán China Lake-be kerültem, és egy rakétákban jártas szakembernek elmeséltem, miként hasznosítottuk a JATO-kat, csak annyit mondott: örüljek annak, hogy élek, mivel azok a palackok alacsony hőmérsékleten könnyen felrobbannak, és bizony 7600 méteren -45 Celsius fok van. Akkor döbbentem rá, mekkora marhaságot csináltam.

A Sidewinder fejlesztésekor nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy a levegő-levegő rakéta nagy magasságban is bevethető legyen. (Évekkel később a rakétamérnökök még mindig nem tanulták meg kellőképpen értékelni a hőmérséklet szerepét – lásd a Challenger balesetét.)"

(A fenti részletet Wally Schirra "Schirra's Space" c. könyvéből fordítottuk magyarra, a képen a JATO-palackok jól látszanak; ide kattintva az Apollo 11 asztronautája, Neil Armstrong társa mesél.)