"Hosszú távon viszont szerencsésnek mondhatom magam. Carpenter repülése Glenn útjának megismétlése volt. Bár akkor úgy éreztem, hogy megfosztottak a küldetésemtől, a végén mégis volt okom az örömre. A Mercury-Atlas 8-ra, (MA 8) osztottak be, és akkor én világosan kijelentettem, hogy hat földkörüli kört akarok megtenni. Gilruth és Williams nem mondott semmi konkrétat. Az üzemanyag-dilemma aggasztotta őket.

John és Scott ugyanis az űrhajó helyzetét a repülés során szabályzó segédhajtóművek üzemanyagából, a hidrogén-peroxidból mindent elhasznált. A követendő gyakorlat szerint a gyorsítórakétáról való leválás után rögtön át kellett fordulni – úgy, hogy a hőpajzs azonnal abba a helyzetbe kerüljön, ahogy a légkörbelépés során állnia kell neki. Ezt a pozíciót aztán egy automatika tartotta meg ebben a helyzetben.

Nekem viszont volt egy jobb ötletem, és Gilruth, Williams és James E. Webb – ő követte Glennant a NASA igazgatói székében – társaságában elmagyaráztam a dolgot. „A pozíciót manuálisan is lehet irányítani” – mondtam. „Hadd üzemeljem ki az űrhajót, utána csak lebegek.” Jóval a fékezőrakéták gyújtása előtt aztán újra beüzemelném, majd kézi vezérléssel ismét felvenném a légkörbelépéshez szükséges pozíciót. Győztem.

Amint pályára álltam, olyan lassan forgattam az űrhajót körbe, hogy csak egy pillantást vethettem az Atlasra. Takarékosan bántam a segédhajtóművekkel, apró gázfröccsöket adtam, ezeket én mikroegér-fingnak szeretem hívni. A repülés végére üzemanyagom több mint fele megmaradt, így a maradékot el kellett engednem. Ez egyike volt azoknak az eseteknek, amikor bebizonyítottam, hogy van értelme embert küldeni a világűrbe robotok helyett.

A Mercury-programban – a Geminitől és az Apollotól eltérően – nem lehetett pályánkon változtatni. Viszont a három tengely (fel-le, bal-jobb, orsózás) mentén képesek voltunk helyzetünket szabályozni. Carpenter repülése megmutatta, mennyire kritikus szerepe van az űrhajó helyzetének a földre való biztonságos visszatérés során.

Meg akartam mutatni, mennyire jól tudom irányítani ezt a rendszer. Lekapcsolom, később újraindítom az űrhajót, majd a visszatéréshez szükséges pozícióba állnék ismét vissza a horizont és a csillagok segítségével. Chapel Hillben, az Észak-Karolina Egyetem planetáriumában gyakoroltuk ez utóbbit. A küldetésemen három kört tettem meg a Föld körül ilyen kiüzemelt állapotban, majd újra felvettem a megfelelő pozíciót. Elektronikusan is ellenőriztük, és a két eredmény hajszálra megegyezett."

(A fenti részletet Wally Schirra "Schirra's Space" c. könyvéből fordítottuk magyarra.)

Juttasd el a neved, vagy szerelmed nevét a Holdra! Csatlakozz Te is a Puli Space csapatának facebook-oldalához!