Űrlap

A Mercury Hetek voltak a NASA első asztronautái, közülük hatan dohányoztak. Csoportosan akartak leszokni: benzint kentek a hamutálra, ami a forró hamuval érintkezve azonnal fellángolt.

"Eredeti szolgálati helyünkről hivatalosan a NASA-hoz kerültünk. Megmaradt a rangfokozatunk – engem őrnagyból alezredessé léptettek elő a Mercury-program alatt – de nem hordhattuk egyenruhánkat, leszámítva a temetéseket vagy a Washingtonba tett hivatalos látogatásokat. Ez nem volt az ínyemre, mivel büszke vagyok arra, hogy a Haditengerészet tisztje lehetek.

1962 szeptemberében, egy hónappal a Mercury-s repülésem előtt Kennedy elnök Cape Canaveralra látogatott. Walt Williams, a Mercury Projekt igazgatóhelyettese felhívott, és elmondta, hogy az elnök az indítóállásnál akar üdvözölni engem. Tudtam, hogy az eseményről fotók is készülnek majd, és megpróbáltam kijárni, hogy az alkalomra felvehessem az egyenruhámat. Amikor aztán Washingtonban elutasították kérelmemet, bekeményítettem, és azt mondtam, hogy jobban tennék, ha a Légierő átkozott ezredeseit a távolban tartanák. Akárhonnan is nézzük a dolgot, én mégiscsak a Haditengerészet tisztje voltam, és nem akartam olyan civilnek látszani, aki a Légierőnek dolgozik. A Légierő biztosította a légteret a startok idején, és hatalmát érzékeltette velünk szemben is: ezért nehezteltem rájuk.

Kennedyvel való találkozómról készült fénykép ma is a dolgozószobám falán lóg. Rengeteg kéköltönyös tiszt tülekedett a lencsék elé – és valamennyien szívet melengetően homályosan látszanak a háttérben.

A Space Task Grouphoz kerültünk, a Norfolki kikötő északi bejáratához, a virginiai Hamptonban található Langley Légierő-bázisra, amit Bob Gilruth vezetett. Egy nagy irodán és Nancy Lowe titkárnő személyén osztoztunk, ezen kívül mindenkinek egy íróasztal jutott. Visszatekintve ez okos elrendezés volt, mivel erősítette a bajtársi köteléket, ami mindennek az alapja volt.

Kezdettől fogva csapatként dolgoztunk. Úgy vélem, hogy a csoportmunka kihozza a zsenialitást, különösen, ha versengő emberekből áll a csapat. Elhatároztuk például, hogy leszokunk a dohányzásról, ami mindannyiunknak kemény dió volt, leszámítva az egy szem Gordo Coopert, a csapat egyetlen nemdohányzó tagját.

Slayton és Grissom a Légierőnél szokásos gyakorlatnál maradva, szivart rágcsált, Glenn, Shepard [ld. a képen] és Carpenter szintén dohányzott. Az elhatározás számomra különösen nehéz feladat volt. Évekig próbáltam napi egy doboz alá menni, és mihelyt letettem a cigit, egyből ingerlékeny és feszült lettem. Jo már azzal fenyegetőzött, hogy kirúg a házból.

A csoportos leszokás tervéből nem lett átütő siker. A következő kilenc évben kocadohányos lettem, ami jópár embert meglepett. Olyan kis fém hamutartóink voltak, amiket benzinből vékony filmréteggel vontunk be. Ha valaki forró hamut pöccintett a hamutálba, az egész hirtelen fellángolt. Ördögien gonosz ötlet volt, de legalább vicces."

(A fenti részletet Wally Schirra "Schirra's Space" c. könyvéből fordítottuk magyarra.)

Juttasd el a neved, vagy szerelmed nevét a Holdra! Csatlakozz Te is a Puli Space csapatának facebook-oldalához!