Űrlap

A córesz akkor van, ha egy vadászpilóta sugárhajtású gépből propelleresbe ül át. Mert akkor kis híján lezuhan.

"Sugárhajtású repülőre a Légierő F80-asában, a Lockheed Shooting Star vadászgépében képeztek ki Pensacolában [ld. a képet]. Amikor visszatértem a századomhoz, akadt egy meleg helyzetem az F8F-fel, ami a sugárhajtóműves, illetve a propellerreles repülők közti eltérés számlájára írható.

Egy sugárhajtású vadászgépen ugyanis nem nagyon kell használni az oldalkormányt. A hajtóműben nincs nagy nyomaték, így egyszerűen csak irányba állítod a gépet: olyan mintha egy drótkötél mentén vitorláznál. Ezzel szemben egy propelleresen sokat kell használni az oldalkormányt, hogy a hajtómű nyomatékát kompenzáljuk. Erről az alapvető szabályról feledkeztem meg, amikor a sugárhajtású tanfolyamot követően első alkalommal szálltam fel F8F-esemmel. És kis híján le is zuhantam.

1949-ben a VF71 század egy új kapitányt kapott John Starr Hill személyében, aki majd az Apollo-program isorán kerül ismét a látóhatárra. Ekkor az F9F2-re kerültünk: a Grumman Panther volt a Haditengerészet első bevethető sugárhajtású vadászgépe.

Eddig a pontig a Grumman volt a Haditengerészet vadászrepülőinek fő beszállítója, de a McDonnell, a North American és a Douglas is kezdett feljönni, és beszálltak a versenybe. Azokon a korai, egy számjeggyel jelölt típusokon a második betű a gyártót jelölte - a Grumman esetében ez az "F"-betű volt (F8F), a McDonnellé betűjele a "H" volt (F2H), a Douglasé a "D" (A4D), és a Lockheed által gyártott gépek pedig a "V" jelölést kapták (P2V).

Amikor azonban a gépek két számjegyűek lettek, mint például az F14-es, a gyártók betűkódja eltűnt. Ettől kezdve egyszerűen csak fura számokat használtunk - pont úgy, ahogy ezt a Légierő korábban is tette, és amiért sokszor kárhoztattuk is őket.

Hogy még tovább bonyolítsuk a dolgokat, ott volt például a Légierő F80-asának esete. A Haditengerészet oktatógépeként az a típus, amivel Pensacolában repültem, a TV1 (együléses) és a TV2 (kétüléses) kód alatt futott. A típus oktatóverziója viszont a Légierőnél a T33 volt, ezt hívták T-bird-nek is."

(A fenti részletet Wally Schirra "Schirra's Space" c. könyvéből fordítottuk magyarra; ide kattintva az Apollo 11 asztronautája, Neil Armstrong társa mesél.)

A gyilkológép az F8F volt. Schirra kedvenc géptípusában sok jóbarátja meghalt, mégis ez volt a kedvenc repülője. Nem emiatt.

"1948 június 10-én mielőtt még Quonset Pointra vezényeltek volna, J1362-es haditengerészeti repülős lettem. Négy nappal korábban azonban egy másik jelentős esemény is történt velem: három év után hadnagyból végre előléptettek. Ez jól illeszkedett a háború utáni évek gyakorlatába, de mégis hosszú időnek tűnt.

A VF711 vadászszázadban az F8F-et repültem, ez volt akkor is, és ez ma is a kedvenc gépem. Az F8F egy volt a macskákról elnevezett Grumman-sorozatból: F4F Wildcat, F6F Hellcat, F8F Bearcat, F9F2 Panther, F9F6 Cougar, F11F Tiger, F14F Tomcat. Igazából az F8F nem olyan gép, amibe belemászol, sokkal inkább a gépet szíjazod magadra - ez az egyik oka annak, amitől olyan izgalmas vele a repülés. Légiharcban sosem vettem részt ezzel a típussal.

A koreai háború kitörésekor sugárhajtású gépeket vezettem. Valójában az F8F-et amerikai részről egyetlen háborúban sem vetették be, bár Vietnámban a dél-vietnámiak azért repülték a típust. Szerettem az F8F-et, de az is tagadhatatlan, hogy a századból sok jóbarátot elvesztettem miatta, főleg, amikor az F8F1-ről átálltunk az F8F2-re. Utóbbinak ugyanis automata üzemanyag-adagolója volt, ami valami olyasmi, mint az autók esetében az automata sebességváltó. Emiatt aztán a hajtómű szikrázni kezdett, majd leállt - mindezt az anyahajóra való leszállási manőver kellős közepén tette. Ha viszont egy F8F bezuhant az óceánba, lehetetlenség volt a pilótát kimenteni belőle, mivel a gép fogságába került.

Pár Földközi-tengeri kiküldetésben is volt részem az F8F-fel (nagyon odafigyeltem, hogy kiküldetésnek, ne pedig hajóútnak hívjam, erre ugyanis általában ugranak a haditengerész-feleségek.) A kiküldetések tapasztalatszerzésnek is jók voltak, hiszen első századparancsnokom tisztes háborús veterán volt - a II. világháborúban Chick Smith számlájára 10,5 japán gépet írtak.

Smith-t később Al Rothenberg váltotta, aki a II. világháborúban PBY-okkal [hidroplánnal] repült. Alapvetően eretnekségnek tartottam, hogy személyében egy "repülőcsónakos" lett a vadászgép-egység parancsnoka, de aztán bebizonyosodott, hogy tévedtem: kiváló vezető volt, aki keménysége mellett a srácok jó közérzetére is odafigyelt."

(A fenti részletet Wally Schirra "Schirra's Space" c. könyvéből fordítottuk magyarra.)