A gyilkológép az F8F volt. Schirra kedvenc géptípusában sok jóbarátja meghalt, mégis ez volt a kedvenc repülője. Nem emiatt.

"1948 június 10-én mielőtt még Quonset Pointra vezényeltek volna, J1362-es haditengerészeti repülős lettem. Négy nappal korábban azonban egy másik jelentős esemény is történt velem: három év után hadnagyból végre előléptettek. Ez jól illeszkedett a háború utáni évek gyakorlatába, de mégis hosszú időnek tűnt.

A VF711 vadászszázadban az F8F-et repültem, ez volt akkor is, és ez ma is a kedvenc gépem. Az F8F egy volt a macskákról elnevezett Grumman-sorozatból: F4F Wildcat, F6F Hellcat, F8F Bearcat, F9F2 Panther, F9F6 Cougar, F11F Tiger, F14F Tomcat. Igazából az F8F nem olyan gép, amibe belemászol, sokkal inkább a gépet szíjazod magadra - ez az egyik oka annak, amitől olyan izgalmas vele a repülés. Légiharcban sosem vettem részt ezzel a típussal.

A koreai háború kitörésekor sugárhajtású gépeket vezettem. Valójában az F8F-et amerikai részről egyetlen háborúban sem vetették be, bár Vietnámban a dél-vietnámiak azért repülték a típust. Szerettem az F8F-et, de az is tagadhatatlan, hogy a századból sok jóbarátot elvesztettem miatta, főleg, amikor az F8F1-ről átálltunk az F8F2-re. Utóbbinak ugyanis automata üzemanyag-adagolója volt, ami valami olyasmi, mint az autók esetében az automata sebességváltó. Emiatt aztán a hajtómű szikrázni kezdett, majd leállt - mindezt az anyahajóra való leszállási manőver kellős közepén tette. Ha viszont egy F8F bezuhant az óceánba, lehetetlenség volt a pilótát kimenteni belőle, mivel a gép fogságába került.

Pár Földközi-tengeri kiküldetésben is volt részem az F8F-fel (nagyon odafigyeltem, hogy kiküldetésnek, ne pedig hajóútnak hívjam, erre ugyanis általában ugranak a haditengerész-feleségek.) A kiküldetések tapasztalatszerzésnek is jók voltak, hiszen első századparancsnokom tisztes háborús veterán volt - a II. világháborúban Chick Smith számlájára 10,5 japán gépet írtak.

Smith-t később Al Rothenberg váltotta, aki a II. világháborúban PBY-okkal [hidroplánnal] repült. Alapvetően eretnekségnek tartottam, hogy személyében egy "repülőcsónakos" lett a vadászgép-egység parancsnoka, de aztán bebizonyosodott, hogy tévedtem: kiváló vezető volt, aki keménysége mellett a srácok jó közérzetére is odafigyelt."

(A fenti részletet Wally Schirra "Schirra's Space" c. könyvéből fordítottuk magyarra.)